A félreértések elkerülése végett Darnay-Dornyai Béla, a Balatoni Múzeum egykori igazgatója neve magyarázatra szorul. Dornyaiként született, majd 1942-ben az „ősi” Darnay-ra változtatta a vezetéknevét. Mégis, mindkét névváltozatot megtaláljuk utca- és intézménynevekben, sőt, az „egyszerűsítés” kedvéért néhol a Dornyay írásmód bonyolítja tovább a választékot. Tatán Dornyai Bélaként hivatkoznak rá, utcát is így neveztek el róla, míg a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum utóbbi változat mellett döntött. A hivatalos névváltoztatás ellenére keszthelyi, gyenesdiási ismerőseitől rendszeresen a Dornyai változatot halljuk, ha a „Béla bácsiról” beszélnek.

Keveredést okoz még, hogy éppen Darnay-Dornyai Béla volt a második világháborúban a Balatoni Múzeum igazgatója, mikor is a sümegi múzeumalapító Darnay Kálmán gyűjteménye a Balatoni Múzeumba került, majd azon a bizonyos vonaton megsemmisült. Arról a sümegi Darnay családról van szó, akik eredetileg Dörner-ről magyarosítottak Darnay-ra…. Össze is keverik a két Darnayt, akár csak a két Ságit (Sági Jánost és Sági Károlyt). A Balatoni Múzeum egykori igazgatóját a Magyar Életrajzi Lexikon, valamint a Keszthelyi Életrajzi Lexikon Darnay-Dornyai néven tartja számon. 2015-ben, halálának 50. évfordulóján, mikor Gyenesdiás Nagyközség Önkormányzata emléktáblát helyezett el a Balatoni Múzeum falán, mindkét névváltozat feltüntetése mellett döntöttünk, így Darnay-Dornyai Béla vésődött a márványba.

Darnay-Dornyai Béla Keszthelyen született 1887. március 25-én. A város életrajzi lexikona úgy tartja számon, mint „tanár, muzeológus, honismertető”. Szülei korai elvesztése miatt a városból az elemi iskola elvégzése után Tatára, majd Vácra került középiskolába. 1901-ben Vácott belépett a piarista rendbe, közben Budapesten egyetemre járt és a rend tanárképzőjében is tanult (1906–1909). 1910-ben kapta meg történelem–természetrajz szakos tanári, 1913-ban geológiából bölcsészdoktori oklevelét. Pappá 1910-ben szentelték.

Darnay pincéje Gyenesdiáson

1910–12 között a piaristák rózsahegyi gimnáziumában tanított, 1912-től Veszprémben volt tanár, mellette a múzeum természetrajzi osztályán is dolgozott. Ezután a mosonmagyaróvári főgimnáziumban geológiatanár és múzeumi őr is volt. 1921-ben kilépett a rendből és megnősült. Dolgozott Budapesten az Ampelológiai Intézetben, majd 1921–1923-ig az Állami Gombászati Állomáson kutatóként. 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban a reálgimnáziumban oktatott. Tatán (Tatatóvárosi Múzeum), Rózsahegyen (Liptóvármegyei Múzeum) és Salgótarjánban múzeumokat alapított. 1939-ben került vissza szülővárosába, ahol a Balatoni Múzeum munkatársa lett, majd 1941-1948 között a múzeum igazgatója.

Ha összehasonlítjuk munkásságának korábbi helyszíneivel, azt tapasztaljuk, hogy Keszthelyen sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint más városokban, pl. Tatán és Salgótarjánban. A rendből kilépett piarista pap múzeumigazgató nem volt megfelelő az akkori rendszer számára, neve inkább csak a múzeum háborús veszteségével kapcsolatban említődött. Mivel 1949-ben nyugdíját megvonták, 1952–54 között a Földtani Intézet geológusaként dolgozott. Csak 1963-ban rehabilitálták. Élete utolsó éveit Óbudán töltötte. 1965. április 5-én Budapesten hunyt el, sírja a keszthelyi temetőben található.

Keszthelyen és a Balatoni Múzeumban ő adta ki és zömében írta is a Balatoni Múzeumi Értesítő című kiadványt.  Sokat idézett, máig – gyakran hivatkozás nélkül - használt írásai a Veszprém és környéke részletes kalauza (Bp. 1927.), valamint a Balaton és környékének részletes kalauza (Bp. 1934.) Bár elsősorban geológus volt, érdekelte minden, ami régiség, és főként, ami Gyenesdiás és Keszthely környékének múltját érintette (Bronzkori urnaleletek és egyéb régiségek Gyenesdiáson Keszthely, 1937., A dió őshonossága a Balaton vidékén. Tapolca, 1937., Emlékeztető jegyzetek Keszthelyről az 1710-1831 évekből. Keszthely, 1937., Balaton – felvidék. Útkalauz. Bp. 1955.)

Bár a Keszthelyi Életrajzi Lexikon szerint az egykori múzeumigazgató hagyatéka a tatai Kuny Domokos Múzeumba került, Keszthelyen is folyamatosan kerülnek elő jegyzetei, kutatási feljegyzései a Helikon Kastélymúzeum könyvtárában, valamint a Balatoni Múzeum adattárában és néprajzi gyűjteményében.

Munkásságát Vajkai Aurél a következőképpen méltatta:

Az elmúlt századok kutatói amellett, hogy szaktudósok voltak, többé-kevésbé polihisztoroknak is mondhatók, s ha másutt nem is, útleírásaik színes soraiból (mert utazni szerettek) minduntalan kivilágosodik a minden iránt való érdeklődés. … Ilyesfajta polihisztor hajlamú, fáradhatatlan, hangyaszorgalmú, nyughatatlan utazó volt Dornyay Béla, akinek halálával az elmúlt századok polihisztorainak egyik utolsó képviselőiét vesztettük el.

Darnay-Dornyai Béla édesanyjának imakönyve a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményét gazdagítja

Tanulságosak Darnay-Dornyai Béla néprajzi gyűjteménybe került személyes, vallásos tárgyai.  A négy imakönyv, a bennük elhelyezett kis szentképekkel együtt, azon túl, hogy némelyik ritka és szép nyomdászati termék, az egykori múzeumigazgató életének történéseit is végigkíséri – kiegészíti a lexikonban megtalálható életrajzi adatokat. Az egyik könyvecske címe: Mennyei Nefelejcs. Imakönyv keresztény katolikusok használatára szerkeszté Munkai János Winterberg (1880 körül). Dornyai Béla édesanyját korán elvesztette, ezért Böröczi József nevelte Keszthelyen, majd Tatán Böröczi Lujza. Az egykor szebb napokat látott lila bársonyborítású csatos könyvecske a család történetéről szolgáltat információkat.

A Lourdes-i Szűzanyát ábrázoló, 1880-ban készült kis színes szentkép díszes papírcsipke keretezéssel. Hátoldalán kézzel írva Emlék. Martiny Gábor-tol. 1898 Julius 8án

A legkorábbi kézírásos bejegyzés egykori tulajdonosára, az édesanyára utal: Böröczy Laura / emlék /1879-ik évi julius hó 22-én. Sorban követi: Dornyai István / Böröczy Lóri / megesküdtünk 1886 / január 26án, majd: Béla született 1887 / márczius 25én. Az örömteli eseményeket eztán már csak tragédiák sora követi: 1889 / Szeretett Pistám meghalt / szeptember 7én esten féltizkor / Eltemetük 9én hétfőn 4 órakor, aztán: Kedves Anyánk / meghalt 1894ben márczius / 31dikén eltemettük / april 2dikán hétfőn.

Ugyanebben az évben 1894 Kedves jó test / vérünk Margitúnk / meghalt szeptember / 30dikán vasárnap / reggel 9 órakor elteme- / tük október 2dikán / reggel 9 órakor Szobon. Végül pedig a kis Béla teljes árvaságáról értesülünk: 1896 / Lóri meghalt Márczijus / 11 gyedikén regel 5 órakor / Szerdán temetük 13 dikán / pénteken. A lapok közé eltett szentképek egy része még édesanyjáé lehetett, más részüket viszont, feliratuk alapján, Béla kapta „emlékül".

Búcsúcédula (kinyitható) az imakönyvből

Egy másik, 1870-es évekből való imakönyv is Dornyai édesanyjáé, vagy egyik nőrokonáé lehetett (Tárkányi Béla: Hajadonok Őrangyala. Katholikus imakönyv.) Az Üdvözlégy Mária! Imakönyv a boldog. szűz tiszteletére c. könyvecske (Összeállítva a Zádori ev. János. Steinbrener Ker. János katholikus könyvkereskedése) a kis szentképek alapján Béla feleségének, Sándor Annának imakönyve lehetett, akit 1921-ben vett feleségül (miután kilépett a piarista rendből). A házasságukból két leánygyermekük született - két kis szentképet felirata alapján emlékül adtak „anyukának”: az egyiket „Ibike”, a másikat „Kati”. Ceruzás bejegyzéseket is találunk a könyv elején: 1915, 1916, 1917, 1918-as dátumok olvashatatlan szavakkal, valamint 1923 – Decemberben születet pénteken aprószenteken születet.

Írta:

Gyanó Szilvia (néprajzos-muzeológus, Balatoni Múzeum)

Felhasznált irodalom:

Vajkai Aurél: In memoriam: Darnay-Dornyay Béla In Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (1965) 7-8.

Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1999, javított, átdolgozott kiadás 2002 szerk.: Kenyeres Ágnes

Pappné Beke Judit Keszthelyi Életrajzi Lexikon, Keszthely 2010