Második világháborús pusztulás a múzeumi anyagban
2018. december 07. írta: balatonimuzeum

Második világháborús pusztulás a múzeumi anyagban

A II. világháború magyar vonatkozású, jelentős kulturális veszteségeként tartják számon annak a vonatszerelvénynek a pusztulását, amelyet 1945. március 28-án a zalaegerszegi vasútállomáson bombázás ért. A szerelvényen a keszthelyi Balatoni Múzeum, a sümegi Állami Darnay Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum ládákba rakott műtárgyai voltak, melyeket Keszthelyről Nyugatra akartak menekíteni, a zalai főispán utasítására.

A tudományos közvélemény szerint a három múzeum korabeli anyaga teljesen elpusztult. Így aztán meglepetésszámba megy, ha az utóbbi idők kiállításain fel-felbukkan olyan tárgy, amely 1945 előtt volt a felsorolt három múzeum birtokában.

Pár hete, szeptember végén-október elején például az úgynevezett Székely Krónikáról szóltak a hírek (a cikkek itt illetve itt olvashatóak). 

Mi is történt? Elpusztult-e minden, ami a vonaton volt, illetve elvittek-e minden, műtárggyal megrakott ládát a Balatoni Múzeum épületéből 1945 elején?

az_1947-es_veszteseglista_reszlete_1.jpg

Az 1947-es veszteséglista részlete

 

Amint egy korábbi bejegyzésből kiderült, a sümegi múzeum 140 ládányi anyagával Török Gyula muzeológus foglalkozott: 1937-ben és 1938-ban átnézte és beleltározta a tárgyakat. Kiállításra nem vettek ki belőlük, mert nem volt elég tárló. A közgyűjtemények országos főfelügyelőségétől várták az intézkedést ezzel és az államosítással kapcsolatosan.

1941-ben az új múzeumigazgató, Dornyai Béla átvette a ládákat Török Gyulától. Ki is csomagolt, és csoportokba rendezve raktározta a tárgyakat.

A következő évben a főfelügyelőség egy közös kiállítás rendezését határozta el, a már raktáron levő keszthelyi és sümegi tárgyakból. Szakmuzeológusok érkeztek Budapestről, akik 1942 tavaszán és nyarán az őskori, római kori, népvándorláskori és középkori régészeti, valamint a néprajzi anyaggal foglalkoztak. Végre új vitrinekhez is jutott az intézmény. Szeptemberben azonban a növekvő háborús veszély miatt a rendezés abbamaradt. A legértékesebb tárgyakat újra ládákba kellett rakni és levinni a kijelölt légvédelmi óvóhelyre, az alagsorba. 62 ládát töltött meg ez a kiválasztott anyag, vegyesen a két múzeumból, és lista is készült róla.

A front elől menekítve, 1944. októberben érkezett meg Keszthelyre a Székely Nemzeti Múzeum anyaga, 51 ládában.

Az 1947-es veszteséglista részlete

 

az_1947-es_veszteseglista_reszlete_2.JPG

1945 első napjaiban kapta a múzeum azt az utasítást, hogy két vasúti teherkocsira rakják fel a műtárgyakat, ládába csomagolva. A kéznél levő ládák: az óvóhelyen levő és az előző ősszel érkezett erdélyi anyag – utóbbi teljesen vagy részben – kerültek fel így a szerelvényre. Más, raktárban levő tárgyak a múzeumban maradtak.

A bombatámadás utáni napokban, hetekben ellentmondásos hírek kaptak lábra arról, hogy a vonat roncsai közül mi mindent vittek el az emberek, illetve tudtak megmenteni. A zalaegerszegi városvezetés hivatalosan adott vissza Dornyai Béla igazgatónak egy-egy ládányi tárgyat 1946-ban és 1947-ben, és kerültek még be további töredékek a Göcseji Múzeumba.

A pusztulástól megmenekült, múzeumban maradt tárgyakból 1946-ban kiállítás nyílt Keszthelyen. Újra kezdődött a gyűjtőmunka.

A veszteség pontos számbavételéhez 1947 októberében az öt évvel korábban készült óvóhelyi listát vették elő és írták át, kiegészítve. 

Címe:

A Balatoni-Állami-Darnay Muzeumnak légvédelmi célokból – 1943-ban ládákba csomagolt, majd a nyilasoktól 1945. január 5-én Keszthelyről Zalaegerszegre szállíttatott és ott orosz légitámadás folytán elpusztult muzeális anyagának részletezett leltára

A gépelt kézirat a keszthelyi és a sümegi múzeumok anyagát tartalmazza, a Székely Nemzeti Múzeum anyagát nem. A veszteséglistán ládák szerint, sorszámmal szerepelnek a tárgyak, leltári számaik beírásával, megnevezésével, pár szavas jellemzéssel. A 62 ládát római számokkal jelölték.

A lista adatait bevezették később, visszamenőleg a muzeológusok abba a leltárkönyvbe, amely a Sümegről Keszthelyre szállított anyagot tartalmazta. Az egyes tételeknél olvasható a listán kapott sorszám. Így összesíteni tudjuk, hogy a 10 967 tételből (amely 15 937 tárgyat jelent) mennyi esett áldozatul.

az_1942-43-ban_elcsomagolt_targyak_listaja.JPG

Az 1942-43-ban elcsomagolt tárgyak listája

 

Ha tovább olvasgatjuk a leltárkönyvet, ebből is kiderül, hogy sok tárgy megmenekült az elszállítástól és a bombázástól. A tételekhez, a Jegyzet rovatba ugyanis olyan leltári számokat írtak be, amit a tárgyak egy újabb nyilvántartáskor, az 1950-es, 1960-as években kaptak. A régészeti anyagnál és az érmeknél találjuk a legtöbb ilyen bejegyzést.

A számolások eredménye, hogy 2618 tétel szerepel a veszteséglistán, és 3800 tétel megmaradt. Az összesen 10 976 tételnek ez a 23%-a, illetve a 34 %-a. Örvendetes, hogy az eddigi ismereteink szerint a sümegi anyag 1/3-a túlélte a háborút, a pusztulási arány pedig ennél kisebb.

S hogy mi van a fennmaradó 4558 tétellel, aminél nem olvasható megjegyzés? Közülük is sok megvan a múzeum különböző gyűjteményeiben, de még hátravan, hogy a régi leltári számok és leírások alapján beazonosítsuk őket. A megmaradt tárgyak aránya így növekedni fog.    

Írta:

Haász Gabriella (történész-muzeológus, Balatoni Múzeum)

A bejegyzés trackback címe:

https://balatonimuzeum120.blog.hu/api/trackback/id/tr9414444762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.