Május 14-én lenne 115 éves Vajkai Aurél, a magyar néprajztudomány egyik meghatározó egyénisége. De mi köze van a tudománytörténeti szempontból is jelentős néprajzkutatónak a keszthelyi Balatoni Múzeumhoz?
Gyűjtés közben
Vajkai 1939-ben gyakornokként dolgozott a keszthelyi múzeumban, majd az elkövetkező évtizedekben folyamatos szakmai kapcsolatban állt a keszthelyi kollégákkal, mint például Darnay-Dornyai Bélával és Petánovics Katalinnal.
Disznóvágás – pálinkázás, 1964.
Tavaly – Cserszegtomaj Nagyközség Önkormányzatának megkeresésével egyidőben – több doboznyi fotó érkezett hozzánk. A dobozok tartalma 2500, kisméretű fekete-fehér fénykép, Vajkai Aurél hagyatékából. Az anyag Vajkai Zsófia jóvoltából került hozzánk, aki, a felvételek helyszíne miatt, a múzeumnak ajándékozta édesapja hagyatékát.
Az orvosból lett néprajzkutatót cigányasszony gyógyítja
Szinte az összes kép Cserszegtomajon és annak határában készült, illetve a település történetével kapcsolatos térképek vagy rajzok fotója. Ezekből a felvételekből válogattam 100 db-ot Vajkai halálának 30. évfordulójára, majd állítottuk ki Kocsis Zsuzsával a cserszegtomaji általános iskolában (Vajkai Cserszegen című fotókiállítás, 2017. november 29.).
Disznóvágás – kolbásztöltés, 1964
És mi köze Vajkai Aurélnak Cserszegtomajhoz? Lánya leírása kiválóan érzékelteti, hogyan is került édesapja Cserszegre:
„Először a táj szépsége ragadta meg, majd ahogy közeledett az emberi lakhelyhez, neki, aki mindenféle zártságot, kötöttséget nehezen tűrt, nagyon megfelelt a szabadon bejárható hegyközség, ahol sem kerítés, sem dühös kutya nem állta útját. Még közelebb jutva, a saját rendszeretetéhez hasonló rendet talált a cserszegi ember házatáján: a gondozott szőlősorok, a mértani pontosságú farakás, a házak hátához támasztott kukoricaszár, amely a hidegtől óvta, mind nagyon tetszett neki. De mindenek előtt a cserszegi ember keltette fel érdeklődését, mert annyira mások voltak szegényparaszti létük mellett élő „polgári" öntudatukkal mint a korábban megismert falusi emberek. Ott, Cserszegen ismerte meg édesanyámat, aki tősgyökeres cserszegi volt, általa rokonságba került szinte az egész „heggyel"…”
Vajkai a szőlőben
Tehát, Vajkai beházasodott Cserszegre (felesége Mosdósi Terézia), 1944-től állandó cserszegi lakos volt, míg 1950-ben ki nem nevezték a veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatójának. Akkor Balatonalmádiba költözött, de vissza-visszajárt Cserszegre, majd 1961-ben felépítettek egy „kisházat” azon a telken, melyet felesége kapott örökségül. A múzeumba került fényképfelvételek nagy részén éppen azt tudjuk nyomon követni, hogyan épült-szépült a kis házikó, és hogyan élt Vajkai kis családjával tavasztól őszig a hegyen.
A cserszegi kisház teraszán
Vajkai néprajztudományban betöltött szerepét többen is méltatták, kiemelve a cserszegtomaji évek hatását munkásságára. Ezért most álljon itt néhány kép a Balatoni Múzeum új szerzeményeiből, a cserszegiek által is ismert „Aurél bácsiról”, aki az egykori hegyközségbe érkezve maga is cserszegi emberré változott. Lánya szavaival élve:
„…jól látta a lassú, tétovázó, szemlélődő, a természetet jól ismerő és azzal minden misztikától mentes, jó viszonyban lévő, de az újításoktól ódzkodó, lelke mélyén babonás cserszegi embert, ő maga is ilyen lett lassan, ahogy öregedett. (Kivéve a babonát, mert az ellen haláláig tűzzel-vassal harcolt.)”
Írta:
Gyanó Szilvia (muzeológus, Balatoni Múzeum)
Vajkai Aurélról bővebben:
VAJKAI ZSÓFIA: Vajkai Aurél és Cserszegtomaj In: Honismeret, 31. évf. 6. sz. (2003.) http://epa.oszk.hu/03000/03018/00177/pdf/EPA03018_honismeret_2003_06_014-016.pdf
PETÁNOVICS KATALIN: Dr. Vajkai Aurél 75 éves In. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14., 1979.11-18. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VESZ_Veszprem14_Tortenelem/?pg=12&layout=s
LACKOVITS EMŐKE: Vajkai Aurél a néprajztudós-muzeológus (1903. május 14 — 1987. november 27.) In: Emlékkötet Vajkai Aurél születésének századik évfordulójára, Veszprém 2003. 5-24. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VESZ_Sk_05_Vajkai/?query=szo&pg=0&layout=s
